Kasmir északkeleti részében, 6000-7000 méteres hegyóriások között egy kis völgy húzódik. Minden tavasszal virágba borítják a barackfák. Ott, az Ünza folyó partján, 2400 méter magasban él az ünzükünc törzs, amely éppúgy , mint a szomszédos nazsarisz törzs, azt tartja magáról, hogy Nagy Sándor világot hódító katonáitól származnak. Az ünzükünc hegylakó törzs tagjai arról híresek, hogy testileg arányosan fejlettek, roppant erősek és szívósak, eszesek, értelmesek, és semmiféle betegséget nem ismernek, kivéve, a szemgyulladást. Ez utóbbinak az az oka, hogy házaikban a kemény téli időkben nyílt tűzhelynél melegednek. Már Stein Aurél fölfigyelt a törzsre: Említi az indiai és iráni nyelvjárásoktól teljesen elütő beszédüket, valamint azt, hogy egy-egy ünzükünc futár egyetlen hét alatt hatszáz kilométert tett meg úttalan hegyeken és gleccsereken át. A tudományos expedíciók szintén tapasztalták, hogy az ünzükünc férfiak egész napi hegymászás és tehercipelés után is még órákig járták kimerítő táncaikat.
A törzs viruló egészsége annál szembetűnőbb, mert körülötte a többi kasmiri törzset kegyetlenül sújtják a népbetegségek. Főként a golyva és a gyengeelméjűség pusztít.
Mivel magyarázható az ünzükünc kiváló egészsége? Nyilván nem az éghajlattal, hiszen az mindegyik törzs földjén ugyanaz. Nos. Elsősorban azzal, hogy az ünzüküncök - nem úgy mint szomszédaik - példásan higiénikus körülmények között élnek. Nagy-nagy gonddal ügyelnek a házak és udvarok tisztaságára. Minden családtagnak külön edénye és evőeszköze van. Vigyázva kezelik az ivóvizet. A ciszternákat állandóan fedve tartják. A folyóvizekbe nem szórnak hulladékot, s a szennyvizet sem bocsátják vissza oda. Az élelmet gondosan, tisztán tárolják.
A titok másik nyitja: az ünzüküncök étrendje. A szűk völgybe zárt s így a többi településtől szinte teljesen elszigetelt népecske kénytelen minden szükségletét önmaga megteremteni. Kiváló földművesek. Noha írástudatlanok, mégis valósággal tudományos módszerekkel készítik elő - komposzttal bőségesen trágyázva - a hegyoldalban vájt teraszos kertjeik talaját. Minthogy egyik-másik esztendőben alig 50 milliméter eső esik, körülbelül háromszáz esztendővel ezelőtt fa- és kőszerszámaikkal 20 kilométeres kőcsatornát építettek az Ürtár-jégtengerig, amelynek vizét elmés vízművel vezetik egy szakadékon át a csatornába. Az ásványokban gazdag víz nemcsak a földek öntözését biztosítja, hanem hozzájárul a termelvények kitűnő minőségéhez. Évente kétszer aratnak. Terményeik változatosak. Az ünzüküncök elsősorban gyümölccsel táplálkoznak. Étrendjük alapja a sárgabarack, a szeder, az alma, az őszibarack, a szőlő, a dió és a mandula. Télen a szárított gyümölcsöket némi vízzel péppé gyúrva eszik. Cukrot alig fogyasztanak. Másik jó táplálékuk a főzelék: Paraj, sárgarépa, káposzta, retek, uborka, padlizsán, paradicsom és krumpli, valamint csíráztatott bab és borsó. Ezeket lehetőleg nyersen vagy egy kevés vízzel gyengén megfőzve, mentával, illatos füvekkel ízesítve fogyasztják. Bár sohasem hallottak a vitaminokról, mégis úgy főznek, hogy megőrzik őket ételeikben. Kenyérféleként a sapattit eszik, ezt az egész Indiában közismert lepényt. Összezúzott búzadarából gyúrják kevéske vízzel, aztán vékonyra s alig néhány másodpercig sütik, majd összegöngyölik. A rizst egyáltalán nem ismerik. Kevés húst fogyasztanak, azt is főleg aratás előtt, amikor gyakran kell koplalniuk készleteik kimerülése miatt. Ilyenkor lefogynak egy kissé, de életerejük nem csökken. Szárnyast nem tartanak, így tojáshoz alig jutnak. Kedvelik még a sajtot és az írósvajat. Sok tejet vagy aludttejet isznak, teát sohasem. És - jóllehet muzulmánok - időnként bort is isznak. A gyermekek három-éves korukig anyatejen élnek.
Mc. Carrison elhatározta, hogy laboratóriumban is ellenőrzi, valóban ez-e ünzüküncök viruló egészségének titka. Kísérletét fehér patkányokkal végezte, mert ezek lényegében mind azt megeszik, amit az ember. Kellő higiéniájú és hőmérsékletű körülmények között tartotta őket kétéves korukig, ami megfelel 55 esztendős emberi életkornak. 1189 egyedet az ünzüküncök étrendje szerint etetett. Ezeken a klinikai megfigyelés és a boncolás semmiféle megbetegedést nem tudott megállapítani. Ugyanakkor 2243 egyedet a délindiai törzsek ételein tartott: rizsen, erősen főtt főzeléken, kevés tejen stb. Ezeket a patkányokat csakhamar hetvenhétféle betegség támadta meg, nem kímélve egyetlen szervüket sem, kivéve a májat és - legalábbis látszatra - az agyat. Szőrük kihullt, bőrük elfekélyesedett. Egy harmadik tenyészetet az angliai munkások szokásos kosztján tartott: fehér kenyéren, margarinon főtt főzeléken, konzervhúson, lekváron. Emezek a második kategória betegségein kívül nyilvánvaló neuraszténiás zavarokban is szenvedtek, egyre összeférhetetlenebbé, vérengzőbbé váltak, megmarták gondozójukat, s mintegy két hónap múlva elpusztították és fölfalták gyengébb társaikat.
A magyar szöveg pontosan kimásolva, ,,Élet és Tudomány"
13. évfolyam 27. szám 861-862 old. (1958).
(Sciences et Volages)